Csigafajok
Brazil tányércsiga - Planorbella (Helisoma) duryi
Egyéb nevek: barna csiga, postakürt csiga, Helisoma nigricans
A leggyakoribb csiga az akváriumokban. Sokan tévesen nagy
tányércsigának (Planorbarius corneus) is hívják, ami egy őshonos faj,
ennek akváriumi tartása egyáltalán nem jellemző és 200 Ft-os méretűre
nő. A brazil tányércsiga jóval kisebb, legfeljebb 2 cm átmérőjű.
Megfelelő körülmények és bőséges táplálék esetén gyorsan elszaporodik.
Petéit kocsonyás csomókban rakja le, hímnős. Rossz hírével ellentétben
növényrágásra ritkán vetemedik, legfeljebb a nagyon finom levelű
hínárokat kóstolja meg. Előszeretettel fogyasztja a haltápot és a
forrázott zöldségeket. A vad változat egyszerű barna színű, de
akváriumban tenyésztik vörös, rózsaszín és kék változatát is. A fiatal
állatok házán sötét foltok figyelhetőek meg, de a világos változatoknál
ez hiányozhat. Eredeti élőhelye az Amerikai kontinens, de kivadulva sok
helyen elterjedt, például a Hévízi tóban is megtalálható. A vízminőségre
nem érzékeny, jól bírja a magasabb nitrátszintet, kemény és lágy
vízben is tartható, trópusi és hidegvízi akváriumban is jól érzi
magát.
Hólyagcsiga – Haitia (Physa, Physella) acuta
Apró, barna, csepp alakú csiga. Képes megnőni 1 centisre is, de
akváriumban 3-4 mm-nél ritkán nő nagyobbra. Háza balra csavarodik. Ezt
úgy kell nézni, hogy a csúcs felül, a szájadék alul legyen, ilyen
helyzetben a szájadék a csiga bal oldalán van. A csigafajok döntő
többsége jobbra csavarodik. Szerény kinézete miatt nem szokták
szándékosan telepíteni ezt a fajt, mégis szinte minden akváriumban jelen
van. Könnyen bekerül új növényekkel, rendkívül ellenálló a rossz
vízminőséggel és a szélsőséges hőmérséklettel szemben, jól bírja a lágy
vizet. Ritkán szaporodik túl, kárt egyáltalán nem okoz. Korhadó
növényeket, felületi algákat és állati maradványokat fogyaszt. Hímnős,
petéit kis zselés csomókba rakja. Eredetileg a mediterráneumból
származik, de az akváriumok közvetítésével az egész világon elterjedt. A
magyar vizekben gyakoribb, mint őshonos rokona, a Physa fontinalis.
Maláj tornyoscsiga – Melanoides tuberculata

Kedvelt
talajlakó csiga. Két-három centisre nő meg, háza csúcsos, keskeny,
héjfedője van. Két színváltozata gyakori, az egyik világos alapon barna
foltos, a másik egyenletes fekete vagy sötétszürke. A talajba befúródva
él, így maga a csiga ritkán van szem előtt, inkább csak a talajfelszín
rendszeres átalakulása jelzi a jelenlétét. A talaj átmozgatása adja a
faj népszerűségét, mivel így megakadályozza a talaj betömörödését, és
ezzel az oxigénmentes(anaerob) zónák kialakulását. A betömörödött
talajban mérgező gázok halmozódhatnak fel, és a növények gyökereinek is
kedvezőtlen. Egyes esetekben a vízminőség leromlásakor a csigák
előmásztak a talajból és az üvegen felfelé indultak. Ez mindenképpen
problémát jelez, de a csigák nem mindig reagálnak így, ezért biztos
előrejelzésre alkalmatlanok. A tornyoscsiga a talajra hullott
törmelékkel táplálkozik. A halak túletetése a tornyoscsigák
túlszaporodását okozza. Váltivarú, a nőstények képesek szűznemzéssel
szaporodni, az utódok elevenen jönnek a világra. A lágy, savas víz árt a
héjuknak, a ház vége kifehéredik és letöredezik. Tartható enyhén sós
brakkvízben is. A réz alapú csigairtókkal és gyógyszerekkel szemben
ellenálló, a csigaevő csiga vagy a csíkfélék közé tartozó halak viszont
elbánnak vele. Dél-Ázsiából származik.
Almacsiga - Pomacea bridgesii

Gömbölyded,
dió méretű csiga, képes 7 cm-es átmérőig nőni. Vad változata barnászöld
alapon sávos, de a leggyakoribb változata élénk, egyöntetű citromsárga.
Ezen kívül előfordul még fehér, kék és rózsaszín változata is. A
melegebb vizet kedveli, rendkívül jól viseli az alacsony oxigénszintet,
ilyenkor a légköri levegőt hasznosítja. Elsődlegesen algákkal és bomló
növényi részekkel táplálkozik, de előfordul, hogy megrágja az akvárium
növényeit is. Nagy mérete miatt a mozgásával is kárt tehet a
növényzetben. Eredeti élőhelye Dél- és Közép-Amerika, itt időszakosan
kiszáradó területeken is él. Amikor az élőhelye kiszárad, beássa magát
az iszapba és hibernálódik. Váltivarú állat, a hímek képesek nősténnyé
alakulni, de csak hibernált állapotban. Meszes héjú, narancsos vagy
vöröses petecsomóit a víz fölé rakja. Egy petecsomóban akár 200 pete is
lehet. A túlságosan lágy víz károsítja a házát.
Bödöncsigák - Neritina fajok

Általában
Neritina natalensis néven árulják ezeket a fajokat, valójában azonban
4-5 különböző fajról van szó. Sima felszínű és gömbölyded,
szájadékfedővel rendelkező csigák, dekoratív csíkos, cakkos vagy pöttyös
mintával. Színezetüktől függően zebra-, tigris- vagy hagymacsigának is
nevezik őket. A mintázatok alapján a fajok általában elkülöníthetőek, de
a pontos meghatározás szakembernek is nehézséget okoz. Csak és
kizárólag a köveken található alga és baktériumbevonatokat legelik, az
akvárium növényzetét sohasem bántják. Kemény vízben érzik jól magukat.
Lágy vízben tarthatóak, de az kikezdi a házukat, lemarja a színes
bevonatot és felszínre kerül a fehér mészréteg. Csak brakkvízben
szaporodnak, sikeres akváriumi szaporításuk egyelőre nem ismert.
Váltivarúak, fehér, kemény héjú petéiket kemény felületekre ragasztják. A
petéket akváriumban is megfigyelhetjük, de soha nem kelnek ki.
Természetes élőhelyük Dél-Afrika.
Sulawesi tornyoscsigák – Thylomelania fajok

Nyúlcsiga,
elefántcsiga vagy star wars csiga néven is emlegetik őket. Csupán pár
éve kezdték akvarisztikai pályafutásukat, ennek ellenére elterjedtek,
beszerzésük könnyű és az áruk is csökkenőben van. A legtöbb faj nagy
méretű, arasznyi tornyos házzal rendelkezik, szájadékfedőjük, hosszú
tapogatóik és nagy, előrenyújtható „ormányuk” van. Legnépszerűbbek a
feltűnő, narancs és sárga színezetű fajok. Kapható egy törpe méretű,
néhány centis változat is. A fajok pontos meghatározása nehéz, mert alig
találhatóak hiteles referencia-képek, illetve a kereskedelemben sok a
hibrid példány. Váltivarúak, a nemeket nem lehet ránézésre
megkülönböztetni. Elevenszülők, alacsony utódszám és lassú szaporodás
jellemzi őket. Eredeti élőhelyükre a lágy és lúgos víz jellemző, de jól
tarthatóak középkemény csapvízben is. A savas víz kikezdi a házukat, a
végénél kezdve kifehéredik és letöredezik. Mozgásuk nehézkes, kemény,
sziklás felületeken boldogulnak jól, a lágy talaj akadályt jelent nekik.
Indonéziából származnak.
Óriás tányércsiga - Marisa cornuarietis

Látványos,
korong alakú, 3-4 centi átmérőjű csiga. Az almacsiga közeli rokona.
Hibás fordítás miatt cölöpszarvú csiga néven árulják, az angol neve
„giant ramshorn snail”. A „ram” szó egyaránt jelenthet cölöpöt vagy kost
is, jelen esetben a kosszarv az állat csavarodott házára utal. A vad
alak drapp alapon barna csíkos, de létezik egyszínű sárga változata is.
Könnyen tartható és szaporítható, feltűnő csiga, de nem túl elterjedt az
akvarisztikában. Ez feltehetően összefügg erős növényrágó hajlamával,
és néha más csigákat is megtámad. Brakkvízi körülményeket is elvisel.
Váltivarú, a hímeket erősen barázdált házukról ismerhetjük meg. Petéit
víz alá rakja, kezdetben narancsosak, majd fehérre fakulnak. A petéknek
nincs meszes héja. Dél-Amerikából származik.
Csigaevő csiga - Anentome helena

Kis
termetű, 1-2 cm-es, sötétbarna és sárgásfehér mintás, bordázott házú
csiga. Szájadéka kis csőben meghosszabbodott, ami a tengeri csigákra
jellemző. A homokos aljzatot kedveli, sok időt tölt az aljzatba fúródva.
Falánk ragadozó, más kisebb testű csigákra vadászik. Nyála rendkívül
savas, ennek és erős radulájának a segítségével lyukasztja ki áldozata
házát. Csigapetét és elpusztult állatokat is fogyaszt, táplálhatjuk
haleledellel is. Váltivarú, petéit egyesével ragasztja szilárd
felületekre. A kikelő kiscsigák elássák magukat az aljzatba, és csak egy
bizonyos méret elérése után jönnek elő. Őshazája Délkelet-Ázsia.
Törpe tányércsiga – Gyraulus parvus

Pár
milliméteres, lapos, áttetsző csiga. Növényekkel érkező, hívatlan
vendég. Az utóbbi pár évben vált gyakorivá, feltehetően az
importnövények elterjedésével. Hímnős, hajlamos a hirtelen
túlszaporodásra. Főleg algákkal táplálkozik, kárt nem okoz, rövid életű
faj. Jelentéktelensége miatt általában nem kerül be a fajlistákba, ennek
ellenére nagyon gyakori akváriumlakó. Észak-Amerikából származik.
forrás:
http://akvaguru.hu/index.php?mit=46
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése