csigafajok

Csigafajok

Brazil tányércsiga - Planorbella (Helisoma) duryi

Egyéb nevek: barna csiga, postakürt csiga, Helisoma nigricans
A leggyakoribb csiga az akváriumokban. Sokan tévesen nagy tányércsigának (Planorbarius corneus) is hívják, ami egy őshonos faj, ennek akváriumi tartása egyáltalán nem jellemző és 200 Ft-os méretűre nő. A brazil tányércsiga jóval kisebb, legfeljebb 2 cm átmérőjű. Megfelelő körülmények és bőséges táplálék esetén gyorsan elszaporodik. Petéit kocsonyás csomókban rakja le, hímnős. Rossz hírével ellentétben növényrágásra ritkán vetemedik, legfeljebb a nagyon finom levelű hínárokat kóstolja meg. Előszeretettel fogyasztja a haltápot és a forrázott zöldségeket. A vad változat egyszerű barna színű, de akváriumban tenyésztik vörös, rózsaszín és kék változatát is. A fiatal állatok házán sötét foltok figyelhetőek meg, de a világos változatoknál ez hiányozhat. Eredeti élőhelye az Amerikai kontinens, de kivadulva sok helyen elterjedt, például a Hévízi tóban is megtalálható. A vízminőségre nem érzékeny, jól bírja a magasabb nitrátszintet, kemény és lágy vízben is tartható, trópusi és hidegvízi akváriumban is jól érzi magát.

Hólyagcsiga – Haitia (Physa, Physella) acuta

Apró, barna, csepp alakú csiga. Képes megnőni 1 centisre is, de akváriumban 3-4 mm-nél ritkán nő nagyobbra. Háza balra csavarodik. Ezt úgy kell nézni, hogy a csúcs felül, a szájadék alul legyen, ilyen helyzetben a szájadék a csiga bal oldalán van. A csigafajok döntő többsége jobbra csavarodik. Szerény kinézete miatt nem szokták szándékosan telepíteni ezt a fajt, mégis szinte minden akváriumban jelen van. Könnyen bekerül új növényekkel, rendkívül ellenálló a rossz vízminőséggel és a szélsőséges hőmérséklettel szemben, jól bírja a lágy vizet. Ritkán szaporodik túl, kárt egyáltalán nem okoz. Korhadó növényeket, felületi algákat és állati maradványokat fogyaszt. Hímnős, petéit kis zselés csomókba rakja. Eredetileg a mediterráneumból származik, de az akváriumok közvetítésével az egész világon elterjedt. A magyar vizekben gyakoribb, mint őshonos rokona, a Physa fontinalis.

Maláj tornyoscsiga – Melanoides tuberculata

Kedvelt talajlakó csiga. Két-három centisre nő meg, háza csúcsos, keskeny, héjfedője van. Két színváltozata gyakori, az egyik világos alapon barna foltos, a másik egyenletes fekete vagy sötétszürke. A talajba befúródva él, így maga a csiga ritkán van szem előtt, inkább csak a talajfelszín rendszeres átalakulása jelzi a jelenlétét. A talaj átmozgatása adja a faj népszerűségét, mivel így megakadályozza a talaj betömörödését, és ezzel az oxigénmentes(anaerob) zónák kialakulását. A betömörödött talajban mérgező gázok halmozódhatnak fel, és a növények gyökereinek is kedvezőtlen. Egyes esetekben a vízminőség leromlásakor a csigák előmásztak a talajból és az üvegen felfelé indultak. Ez mindenképpen problémát jelez, de a csigák nem mindig reagálnak így, ezért biztos előrejelzésre alkalmatlanok. A tornyoscsiga a talajra hullott törmelékkel táplálkozik. A halak túletetése a tornyoscsigák túlszaporodását okozza. Váltivarú, a nőstények képesek szűznemzéssel szaporodni, az utódok elevenen jönnek a világra. A lágy, savas víz árt a héjuknak, a ház vége kifehéredik és letöredezik. Tartható enyhén sós brakkvízben is. A réz alapú csigairtókkal és gyógyszerekkel szemben ellenálló, a csigaevő csiga vagy a csíkfélék közé tartozó halak viszont elbánnak vele. Dél-Ázsiából származik.

Almacsiga - Pomacea bridgesii

Gömbölyded, dió méretű csiga, képes 7 cm-es átmérőig nőni. Vad változata barnászöld alapon sávos, de a leggyakoribb változata élénk, egyöntetű citromsárga. Ezen kívül előfordul még fehér, kék és rózsaszín változata is. A melegebb vizet kedveli, rendkívül jól viseli az alacsony oxigénszintet, ilyenkor a légköri levegőt hasznosítja. Elsődlegesen algákkal és bomló növényi részekkel táplálkozik, de előfordul, hogy megrágja az akvárium növényeit is. Nagy mérete miatt a mozgásával is kárt tehet a növényzetben. Eredeti élőhelye Dél- és Közép-Amerika, itt időszakosan kiszáradó területeken is él. Amikor az élőhelye kiszárad, beássa magát az iszapba és hibernálódik. Váltivarú állat, a hímek képesek nősténnyé alakulni, de csak hibernált állapotban. Meszes héjú, narancsos vagy vöröses petecsomóit a víz fölé rakja. Egy petecsomóban akár 200 pete is lehet. A túlságosan lágy víz károsítja a házát.

Bödöncsigák - Neritina fajok

Általában Neritina natalensis néven árulják ezeket a fajokat, valójában azonban 4-5 különböző fajról van szó. Sima felszínű és gömbölyded, szájadékfedővel rendelkező csigák, dekoratív csíkos, cakkos vagy pöttyös mintával. Színezetüktől függően zebra-, tigris- vagy hagymacsigának is nevezik őket. A mintázatok alapján a fajok általában elkülöníthetőek, de a pontos meghatározás szakembernek is nehézséget okoz. Csak és kizárólag a köveken található alga és baktériumbevonatokat legelik, az akvárium növényzetét sohasem bántják. Kemény vízben érzik jól magukat. Lágy vízben tarthatóak, de az kikezdi a házukat, lemarja a színes bevonatot és felszínre kerül a fehér mészréteg. Csak brakkvízben szaporodnak, sikeres akváriumi szaporításuk egyelőre nem ismert. Váltivarúak, fehér, kemény héjú petéiket kemény felületekre ragasztják. A petéket akváriumban is megfigyelhetjük, de soha nem kelnek ki. Természetes élőhelyük Dél-Afrika.

Sulawesi tornyoscsigák – Thylomelania fajok

Nyúlcsiga, elefántcsiga vagy star wars csiga néven is emlegetik őket. Csupán pár éve kezdték akvarisztikai pályafutásukat, ennek ellenére elterjedtek, beszerzésük könnyű és az áruk is csökkenőben van. A legtöbb faj nagy méretű, arasznyi tornyos házzal rendelkezik, szájadékfedőjük, hosszú tapogatóik és nagy, előrenyújtható „ormányuk” van. Legnépszerűbbek a feltűnő, narancs és sárga színezetű fajok. Kapható egy törpe méretű, néhány centis változat is. A fajok pontos meghatározása nehéz, mert alig találhatóak hiteles referencia-képek, illetve a kereskedelemben sok a hibrid példány. Váltivarúak, a nemeket nem lehet ránézésre megkülönböztetni. Elevenszülők, alacsony utódszám és lassú szaporodás jellemzi őket. Eredeti élőhelyükre a lágy és lúgos víz jellemző, de jól tarthatóak középkemény csapvízben is. A savas víz kikezdi a házukat, a végénél kezdve kifehéredik és letöredezik. Mozgásuk nehézkes, kemény, sziklás felületeken boldogulnak jól, a lágy talaj akadályt jelent nekik. Indonéziából származnak.

Óriás tányércsiga - Marisa cornuarietis

Látványos, korong alakú, 3-4 centi átmérőjű csiga. Az almacsiga közeli rokona. Hibás fordítás miatt cölöpszarvú csiga néven árulják, az angol neve „giant ramshorn snail”. A „ram” szó egyaránt jelenthet cölöpöt vagy kost is, jelen esetben a kosszarv az állat csavarodott házára utal. A vad alak drapp alapon barna csíkos, de létezik egyszínű sárga változata is. Könnyen tartható és szaporítható, feltűnő csiga, de nem túl elterjedt az akvarisztikában. Ez feltehetően összefügg erős növényrágó hajlamával, és néha más csigákat is megtámad. Brakkvízi körülményeket is elvisel. Váltivarú, a hímeket erősen barázdált házukról ismerhetjük meg. Petéit víz alá rakja, kezdetben narancsosak, majd fehérre fakulnak. A petéknek nincs meszes héja. Dél-Amerikából származik.

Csigaevő csiga - Anentome helena

Kis termetű, 1-2 cm-es, sötétbarna és sárgásfehér mintás, bordázott házú csiga. Szájadéka kis csőben meghosszabbodott, ami a tengeri csigákra jellemző. A homokos aljzatot kedveli, sok időt tölt az aljzatba fúródva. Falánk ragadozó, más kisebb testű csigákra vadászik. Nyála rendkívül savas, ennek és erős radulájának a segítségével lyukasztja ki áldozata házát. Csigapetét és elpusztult állatokat is fogyaszt, táplálhatjuk haleledellel is. Váltivarú, petéit egyesével ragasztja szilárd felületekre. A kikelő kiscsigák elássák magukat az aljzatba, és csak egy bizonyos méret elérése után jönnek elő. Őshazája Délkelet-Ázsia.

Törpe tányércsiga – Gyraulus parvus

Pár milliméteres, lapos, áttetsző csiga. Növényekkel érkező, hívatlan vendég. Az utóbbi pár évben vált gyakorivá, feltehetően az importnövények elterjedésével. Hímnős, hajlamos a hirtelen túlszaporodásra. Főleg algákkal táplálkozik, kárt nem okoz, rövid életű faj. Jelentéktelensége miatt általában nem kerül be a fajlistákba, ennek ellenére nagyon gyakori akváriumlakó. Észak-Amerikából származik.

forrás:http://akvaguru.hu/index.php?mit=46