Vízinövények hiánytünetei

A  "Növényes akvárium tápanyag ellátása" cikk már bemutatta a legfontosabb tápanyag források a vízinövények megfelelő növekedéséhez, ezek röviden a fény, szén, mikro- és makrotápanyagok. Liebig törvénye szerint ezeknek a tápanyagoknak optimális mértékben kell a növény rendelkezésére állnia ahhoz, hogy a növény megfelelően fejlődjön. Ha a növény satnya vagy az elhalás jeleit mutatja akkor vagy tápanyaghiányban szenved, vagy a tápanyagok  egyensúlya nem megfelelő a növény számára. Nem ritka, hogy ezek a tünetek az algák megjelenésével, növekedésével kombinálva jelennek meg. A gyakorlatban nem mindig lehet egyértelműen megállapítani a problémát mert a tünetek sokszor nagyon hasonlítanak egymásra. Az alábbi lista megpróbál áttekintést nyújtani az akváriumról az egyes tápanyagok fontossága szerint rendezve.

 

1. CO₂

Abban az esetben, ha bármilyen hiánytünet jelentkezik a növényeken, először meg kell fontolni a szén-dioxid ellátás problémáját mielőtt bármely más tápanyagtényezőt figyelembe vennénk. Sok tünetet - mint például a sárga levél vagy a csökevényes növekedés - okozhat a szén-dioxid hiány. A CO2 mint tápanyag elengedhetetlen az egészséges növénynövekedéshez, egy sűrűn beültetett akváriumban a CO2 tartalomnak körülbelül 20-30 mg/l szinten kell lennie. Ezt érdemes folyamatosan ellenőrizni egy dropcheckerrel amiben az indikátor folyadékot ajánlott cserélni 4-6 hetente. Ha CO2 hiányt kizártuk akkor léphetünk tovább a többi tápanyag vizsgálatához.

 

 

2. Makrotápanyagok

Makrotápanyagok olyan tápanyagok melyek nagyobb mennyiségben szükségesek a növények számára. Ezek a kálium, a foszfor és a nitrogén és a magnézium. Az alábbiakban részletesen megismerkedhetünk ezekkel az elemekkel és a hiányuk által okozott tünetekkel.

 

Nitrogén

A nitrogént (N) a vízinövények különféle formákban képesek felszívni: ammónium, karbamid, nitrát. A víz nitrogéntartalmának meghatározásához általában csak olyan víztesztek állnak rendelkezésünkre, amelyek a nitrát (NO₃) kimutatására képesek. Az optimális koncentráció 10-25 mg / l NO₃ körül van.Az egyre kisebb új levelek vagy a csökevényes növekedés a nitrogénhiányra is utalhat, egyes növényfajok kifejezetten vöröses árnyalatot vesznek fel. A zöld fonalas algák, haj algák fokozott előfordulása is meglehetősen gyakori, ha az akváriumban nitrogénhiány jelentkezik.

 

 

 

A nitrogénhiány egyik tipikus tünete a növény általános sárgulása különösen az idősebb leveleken.

Foszfor

 

Ezt az elemet  a vízben általában a foszfát (PO₄) koncentrációjának mérésével mérik. A foszfor (P) hiányának tünetei könnyen megfigyelhetők a gyorsan növő szárú növényeken, jellemző a nagyon lassú növekedés és a csökkenő hajtásvégek, néhány vízi növény sötétebbé vagy akár lila színűvé válhat. A foszforhiány gyakran megnövelheti a pont algák számát. Ültetett akváriumban körülbelül 0,1–1 mg / l PO₄ ajánlott. A foszfát meglehetősen reaktív, ezért kölcsönhatásba léphet más tápanyagokkal, például vassal, ezenkívül a növények nagyon jól képesek tárolni, ezért elegendő hetente egyszer mérni és korrigálni ezt a koncentrációt. 

 

 

 

Könnyen látható közvetlen összehasonlításban: A képen egy egészséges Rotala látható, a csökevényes növekedésű minta felett.

 Kálium

A kálium (K) hiányára jellemzőek a perforált levelek vagy a haldokló levélszövetek (nekrózisok). Kezdetben ezek csak kis fekete pontokként ismerhetők fel, de aztán látható lyukakká nőnek, amelyek részben sárga vagy fekete színnel körvonalazódnak. A nitrogénhiányhoz hasonlóan a levelek ezen felül sárgulhatnak és csökkent növekedést mutatnak. Az optimális káliumkoncentráció 5-10 mg / l körül van.

 

 

 

 

Rotala elhalás (lyukak, fekete szövet). Ennek oka lehet a kálium hiánya.

Tipikus elhalási tünetek Java páfrányon.

 

Magnézium

A magnézium (Mg) fontos szerepet játszik a fotoszintézisben, mert fontos részét képezi a növény zöld pigmentjének (klorofill). A hiányt gyakran az idősebb levelek halvány vagy sárga elszíneződése mutatja, míg a levélvénák általában zöldek maradnak. 

 

 

 

 

 

 

Ez a Bucephalandra sárgás leveleket növeszt, míg a levél erei zöldek maradnak. Ennek oka lehet a magnézium hiánya.

 

3.Mikrotápanyagok

A mikrotápanyagok olyan elemek, amelyekre a növényeknek csak kis mennyiségben (többnyire csak nyomelemként) van szükségük növekedésükhöz. Közülük a legfontosabb a vas, de más fémek is, például réz, bór vagy mangán.

Vas

Vas (Fe) hiány esetén a növények kevesebb klorofillt termelnek új hajtásaikban. A gyorsan növő szárú növények hajtáscsúcsainál tehát könnyen megállapítható a vashiány, a  levél lemez elhalványul, és a fiatal növényi részek sárga vagy fehér színt vesznek fel (klorózis). Általában az ideális vas-koncentrációt 0,05–0,1 mg / l Fe értékben adják meg. Ezt az értéket nem feltétlenül szükséges tartósan fenntartani mivel ez a nyomelem hamar felszívódik a növényekben. Mindaddig, amíg tipikus hiánytünetek nem mutatkoznak, addig nem érdemes külön vastartalmú műtrágyát alkalmazni, éppen ellenkezőleg, a magas vastartalom elősegítheti a vörös algák, például a staghorn vagy a szakállas algák növekedését.

 

A vashiány miatt világos hajtáscsúcsok látványosan megmutatkoznak ezen a növényen.

 

 

Közvetlen összehasonlításban nagyon jól látható: klorózis a szobanövény levélen (balra). Magnézium vagy vas hiány lehet az oka.

 Egyéb nyomelemek

Általános szabály, hogy a komplett vas műtrágyák nem csak a vízi növények vasigényét fedezik, hanem minden más létfontosságú nyomelem szükségleteit is. Az akvarisztikai gyakorlatban ezért ezekre a mikroelemekre és hiánytüneteikre nem fordítanak különös figyelmet. A szén-, vas- vagy makrotápanyagok hiánya általában sokkal valószínűbb, ezért először ezzel kell foglalkozni.

 

4. Light

A jól összehangolt rendszerben ritka a fényhiány. Ez azonban még mindig a gyenge növekedés egyik oka lehet, de afentebb felsorolt tápanyagok alapos vizsgálatának azonban sokkal nagyobb prioritást kell élveznie. A fényhiány tünete lehet például a rendkívül lassú növekedés vagy például a talajtakaró növények elnyurgulása, azaz a felszín felé törekednek és a szár- csomópontok távolsága megnő, hogy minél több fényhez jussanak. Gyenge fény alatt a növények levelei hajlamosak a sárgulásra is. Az erősebb megvilágítás kompaktabb növekedést biztosít, de akkor is fontos a szén-dioxid-ellátás, valamint a mikro- és makroelemek beállítása. A több fény a növények növekedésének katalizátorként működik, és magasabb tápanyag-fogyasztással jár. Ha a tápanyagok nincsenek jelen megfelelő mértékben, az egyensúlyhiányt okozhat, és fokozott alganövekedést eredményezhet. Bizonyos esetekben egy adott növénycsoport helyének megválasztása nem teljesen optimális. Gyakori ok az akvárium bizonyos területeinek gyenge megvilágítása, vagy a túlzott árnyékolás más növények vagy a díszítés által, ezt jelzi, ha a tünet csak egy növénycsoportot érint. 

 A megfelelő perspektíva

A vízi növények hiánytüneteinek mérlegelésekor tisztában kell lennie azzal, hogy bizonyos optikai tényezők befolyásolhatják az eredményt. Előfordulhat, hogy hiányos tüneteket lát a növényeiben, annak ellenére, hogy nincs oka. A fényforrás színe befolyásolja, hogyan érzékeli vízi növényeinek színeit. A körülbelül 6500 Kelvin napfényspektrummal rendelkező fényforrások semlegesek. Egyes tiszta fehér LED-ek viszont az élénk zöldeket nagyon sápadtnak és fehéresnek mutatják, ezt félreértelmezhetjük például klorózisnak. Ezzel szemben a megnövelt RGB-tartalmú LED-es lámpák fokozzák a vörös árnyalatokat, amelyek semleges fény mellett sokkal kevésbé látványosnak tűnnek. Egy másik fontos tényező az a beesési szög, amelynél az elmerült növényt vizsgáljuk. Felülről a vízfelületen keresztül nézve a világoszöld tónusok általában sokkal sápadtabbnak tűnnek, mint ugyanaz a látvány egy oldalsó ablaktáblán keresztül.

Rotala különböző perspektívából nézve. Felülről a vízfelületen (felső kép) és az elülső ablaktáblán keresztül (alsó kép). Remekül látható a piros szín változása, ami az alsó képen inkább bíborvörösnek tűnik. Mindkét kép azonos körülmények között készült (színhőmérséklet 3650 Kelvin).

forrás: https://www.aquasabi.com/aquascaping-wiki_nutrients_deficiency-symptoms-in-aquatic-plants

A vízinövények makróelem szükséglete

A makróelemeket a legnagyobb mennyiségben használják fel a vízinövények az alapvető életfunkcióik biztosításához. Nélkülük a növények képtelenek lennének a növekedésre, valamint kijavítani és fenntartani szöveteiket.

Kalcium

A kalcium létfontosságú a sejtfalak struktúrájának létrehozásában és a sejt áteresztőképességének fenntartásában, ezen kívül néhány enzimet is aktivizál. Habár a kalcium elegendő mennyiségben megtalálható a legtöbb csapvízben, mégis hiány léphet fel, ha csak esővizet, vagy fordított ozmózis elvén előállított vizet használunk kizárólag az akváriumban. Nagyon sok talajfajta tartalmaz kalciumot, és ha ezt kombináljuk részleges csapvíz cserékkel, akkor a legtöbb vízinövény számára elegendő mennyiségű kalciumot biztosíthatunk az akváriumban. A legtöbb esetben nem kell mesterségesen adagolni az akváriumvízhez, különben a túl sok kalcium miatt a többi makróelem mennyisége korlátozva lesz, és a vízkeménység is megnövekszik. A legtöbb vízinövénynek, amely keményebb vízből származik, szüksége van a magasabb kalcium szintre az akváriumban is, ennek hiányában nem megfelelően fejlődnek.

Szén

Minden élőlénynek szüksége van a szénre, mint alapvető építőelemre, ami a vízinövények száraz tömegének körülbelül a 40-50%-át teszi ki. Mennyiségét tekintve a szén a legfontosabb makróelem. A növények a szenet a fotoszintézis során állítják elő, amikor oxigénre és szénre bontják a szén-dioxidot. Habár a növényeknek oxigénre és szénre is szükségük van, sokkal kevesebb oxigént használnak fel, ezért a felesleget kilélegzik a leveleiken és gyökereiken keresztül buborékok formájában. Mivel a szén-dioxid egy gáz, ezért a vízben lévő mennyiségére a levegő és vízfelület érintkezésének nagyságától is függ. Ha a vízfelszín erősen mozog, a levegő és víz keveredése sokkal nagyobb, amitől a vízben oldott CO₂ szintje növekszik, vagy csökken, attól függően, hogy mekkora a CO₂ szint a levegőben. Hogy a vízinövények elegendő szén-dioxidhoz jussanak a vízből, a CO₂ szintnek sokkal nagyobbnak kell lennie a vízben, mint ami a levegőből lehetséges lenne. Ezért külső forrásból kell biztosítani ezt számukra. A természetben és az akváriumban is a CO₂ a vízben élő állatok és növények légzése, és szerves anyagok baktériumok általi lebontása során kerül a vízbe. A vízinövények többféle módon is képesek hozzájutni a szükséges szén-dioxidhoz: a talajból a gyökereik által, a vízből a leveleiken keresztül, a többi élőlény CO₂ kilégzésének újrafeldolgozásával. Habár a CO2 szint a talajban a legmagasabb (a sok szerves vegyület miatt), mégsem szívódik fel könnyedén, és nincs mindig nagy mennyiségben jelen a növények gyökerei közelében. A vízinövények legkönnyebben a vízből tudják felvenni a szén-dioxidot a leveleiken keresztül. Néhány akváriumban a CO₂ szint elegendő a növények növekedéséhez, a legtöbb esetben azonban a növekedést korlátozza az alacsony szint. Általában elmondható, hogy szükséges a külső CO₂ adagolás, hogy maximalizálni tudjuk a fotoszintézist és ezáltal, a növényekben megtalálható szén mennyiségét.

Hidrogén

A hidrogént víz formájában (H₂O) használják a növények, alapvetően, hogy feltöltsék a sejteket és, hogy a tápanyagot szállítsák a növényen belül. Egyértelmű, hogy a víz megtalálható az akváriumban, és nincs szükség extra hidrogén hozzáadására.

Magnézium

A magnézium minden növény számára létfontosságú, fontos funkciókban játszik szerepet valamint a klorofil egyik fontos összetevője. Ezen kívül a magnézium aktivál olyan enzimeket, amelyek zsírokat, olajokat és keményítőt alkotnak. Ez is egy kemény vízben előforduló elem, és mennyisége gyakran arányos a kalcium mennyiségével, bár a magnézium szintje a csapvízben igen változó, nagyban függ a helyi viszonyoktól, ezért nehéz megmondani, hogy szükséges-e a plusz bevitel. A helyi vízművek legtöbbször adnak kimutatást a vízben található magnézium mértékéről, de kaphatók tesztek is, amivel ez mérhető. Egy növényes medencében az ideális magnézium szint 5-25 mg/liter, bár sok növény természetes élőhelyén sem ilyen értékek között él. Általában elegendő magnézium található a csapvízben ahol kemény a víz, persze használhatunk folyékony tápszereket, amelyek különösen ajánlottak lágy víz esetén. Sok ilyen folyékony tápszer magnézium-szulfátot (keserűsó) tartalmaz, ami azért jobb, mert egyszerre tartalmaz magnéziumot és szulfátot is. Vegyük figyelembe, hogy a túl sok magnézium a vízben megakadályozza a többi elem felvételét, különösen a káliumét. Általában a kálium hiány a túl magas magnézium szint miatt alakul ki.

Nitrogén

A nitrogén az egyik legfőbb tápanyag mind a szárazföldi, mind a vízinövények számára, ami az erős és egészséges növekedéshez szükséges. A növények alapvetően proteinek és nukleinsavak előállítására használják, és a száraz tömegüknek az 1-2 %-át teszik ki. A növények nem veszik fel a nitrogént nyers gáz formájában (N₂), hanem számos más formában hasznosítják: ammónia (NH₃), ammónium (NH₄⁺), nitrit (NO₂^-) és nitrát (NO₃^-). A legtöbb növény a nitrogént ammónium és nitrát formájában veszi fel, és bár ez növényenként eltérő, az ammónium az, amit előnyben részesítenek. Ennek legfőbb oka, hogy az ammóniumot a proteinek felépítésére használják, és ha a növénynek nitrát formájában veszik fel a nitrogént, akkor azt előbb vissza kell alakítaniuk ammóniumra, ami többlet energiába kerül. Az akváriumban az ammónium a halak végtermékéből és szerves anyagok bomlásából keletkezik. Normál esetben ebből nitrit, majd nitrát lesz a nitrogén körforgás folyamán, amit a szűrőben megtelepedett baktériumok végeznek el. A növények még azelőtt felszívják az ammóniumot, mielőtt a baktériumok átalakítják azt, bár a nitritet és nitrátot is képesek feldolgozni. Semmi esetre se próbáljuk meg csökkenteni a biológiai szűrőben a baktériumok számát, azért hogy az ammónium mennyiséget növeljük a növények számára. Lágy és savas vízben az ammónium nem jelent akkora problémát a halak számára, de kemény vízben 7 pH felett az ammónium átalakul ammóniává, ami erősen mérgező a halak és a növények számára is, ezért a biológiai szűrés a kemény vízben még fontosabb. Keményebb vízben a növények sokkal jobban igénylik a nitrátot, mint az ammóniumot a nitrogén szükségletükhöz, bár a növények elsősorban csak azután használják fel a nitrátot, miután az ammónium elfogyott. Arra azért figyeljünk, hogy a nitrát sokkal biztonságosabb forrása a nitrogénnek, különösen keményebb vízben, és ha halak is vannak a medencében. Sok folyékony tápszer is tartalmaz nitrátot, ezért a nitrát szintet mindig figyelni kell az akváriumban. A legtöbb esetben a növények elegendő nitrogént tudnak kivonni az akvárium vizéből a maguk számára. A nitrát szint ellenőrzésére sok teszt áll rendelkezésre, ideális esetben a szintje nem haladhatja meg a 25 mg/liter értéket. Sok akváriumi hal képes ennél magasabb nitrát értékeket is elviselni rövidebb távon. A vízinövények természetes élőhelyén a nitrát érték ritkán haladja meg a 2 mg/liter értéket és a 30 mg/liter már káros lehet.

Oxigén

A vízinövények az oxigént (O₂) gáz halmazállapotban veszik fel a vízből (H₂O) és a szén-dioxidból (CO₂). Az oxigén alapvető szerkezeti eleme a sejteknek, amit a fotoszintézis során használnak fel, de ugyancsak ez a végterméke a folyamatnak. A növények a szükséges oxigén legnagyobb részét a gyökereiken keresztül veszik fel. A vízinövények testében belső „csatornák” találhatók, amelyek nagy részét teszik ki a növények szerkezetének, és amelyeket az oxigén szállítására használnak elsősorban a gyökérzet felé. Amint az oxigén leér a gyökerekhez és ott távozik, összeáll a talajban található szénnel és szerves vegyületekkel, és szén-dioxidot alkot, amit a fotoszintézis során használ fel a növény. A gyökérzetnél kiáramló oxigén segít, hogy ne alakuljon ki a talajban oxigénhiányos állapot, ami károsíthatná a gyökereket. A magas oxigén felhasználás és előállítás ellenére, a vízinövények nem kedvelik a túl magas oldott oxigéntartalmú vizet, mert ilyen körülmények között sok tápanyag, mint például a vas (Fe) reakcióba lép az oxigénnel és túl nagy molekulákat alkot, amit a növények nem képesek felvenni. Nappal a növények a fotoszintézis során oxigént állítanak elő, ezért ilyenkor nem áll felt oxigénhiány. Éjszaka viszont az oxigén szint lecsökken, mert ilyenkor a növények is felhasználják azt. Egy sűrűn beültetett akváriumban, ahol kicsi a vízmozgás, vagy sok vízfelszínen úszó növény van, ami megakadályozza a vízfelszínen történő gázcserét, éjszaka az oxigénszint drasztikusan csökkenhet. Az oxigénszint ritkán esik olyan alacsonyra, ami a növényeknek már kevés, de a halaknak sokszor már túl alacsony lehet. A növényes akváriumokban általában nem kell külön oxigént biztosítani.

Foszfor

A foszfor az energiaszállításban játszik fontos szerepet, és számos enzim alkotóeleme, valamint az egészséges gyökérzethez és a virágzáshoz is nélkülözhetetlen. A foszfort a vízinövények a gyökereiken keresztül veszik fel, foszfát formájában (PO₄^-), ami a talajban sokkal nagyobb mennyiségben megtalálható, mint a vízben. Ez azért van, mert a foszfát a nyílt vízben – a nagyobb vízmozgás miatt - gyakrabban lép reakcióba a fém-oxidokkal (vas-oxid), amit utána a növények nem tudnak felhasználni. Ez a talajban ritkábban következik be, ezért onnan több foszfátot tudnak felhasználni a növények. Ezenkívül a gyökereken keresztül „kilégzett” CO₂ is reakcióba lép a megkötött foszfát-oxidokkal, és felbontja ezeket a foszfát-kötéseket, ezért a talajban sokkal nagyobb mennyiségben lesz jelen a foszfát. A foszfát a haleleségekben is gyakran előfordul, ezért ritkán van hiány belőle az akváriumban. Egy átlagos akváriumban a foszfát értéke 1-3 mg/liter, míg a természetben ezek az értékek sokkal alacsonyabbak: 0,005-0,02 mg/liter. A túl alacsony érték nem olyan nagy probléma, mint a túl magas, mert magas foszfor értékek mellett az algák is elburjánzanak (az algáknak 0,03 mg/liter feletti érték kell a növekedéshez). Normál esetben a foszfát a talajba van zárva, így az algák nem jutnak hozzá. Egy növényes akváriumban nem szükséges a foszfát külső adagolása, ha megfelelő, tápanyagban gazdag talajt használunk.

Kálium

A kálium is nagyon fontos tápanyag, amit nem szabad elhanyagolni egy növényes akváriumban. Kulcsfontosságú a növények biológiai rendszere számára, mert a protein felépítés során, a pórusok nyitásánál és zárásánál, a magvak termeléséhez, a gyökérzet felépítéséhez, a betegségek elleni védelemben valamint a fotoszintézis során is használják. A káliumhiány egy általános gyengeséget okoz a növény fejlődésében, és hatással van a fotoszintézisre is. A növények a káliumot ion formájában (K⁺) a vízből veszik fel, annak ellenére, hogy az akváriumban és a természetben is a talajból ázik bele a vízbe, ahol sokkal nagyobb mennyiségben található. Mivel a csapvíz nagyon kis mértékben tartalmaz káliumot, ezért mesterséges tápozással kell bevinni az akváriumba, vagy folyékony tápokkal, vagy olyan táptalajjal, ami már eleve tartalmaz káliumot. A kálium-karbonátot, vagy a gránit port gyakran keverik ilyen táptalajokkal, hogy biztosítsák a káliumot a növények számára.

Kén

A vízinövények a ként aminosavak, proteinek és klorofil előállítására használják. Normál esetben a csapvíz is elegendő mennyiséget tartalmaz. A növények a ként szulfát (SO₄^2-) formájában veszik fel, ami a táptalajokban megfelelő mennyiségben megtalálható, de sok folyékony táp is tartalmaz ilyen szulfátokat. Az esővíz is relatív nagy mennyiségben tartalmaz ként, de ez nagyban függ az esővíz gyűjtésének helyétől is. Az egyik legfőbb ok, hogy miért bánjunk óvatosan az esővízzel az az, hogy az esővízben magas lehet a kén tartalom, különösen az első néhány percben, amikor esni kezd. A kén önmagában egy veszélyes elem, amit nem szabad nagy mennyiségben az akváriumba juttatni.

forrás:http://diszhal.info/cikkek/vizinovenyek_makroelem_szukseglete.php

A vízinövények mikróelem (nyomelem) szükséglete

Ezekre a tápanyagokra, amelyeket gyakran nyomelemeknek hívnak, csak nagyon-nagyon kis mennyiségben van szükségük a vízinövényeknek. Fontos szerepet játszanak azokban a biokémiai folyamatokban, amelyek életben tartják a növényt és alapvetőek a növény jó egészségéhez.

Bór

A bórt a növények borát (BO₃^3-) formájában veszik fel, és a sejtmembrán funkciókhoz, gyökérnövekedéshez, szénhidrát továbbításhoz, anyagcsere szabályzáshoz, és virág növesztéséhez használják. Az akváriumi tápok gyakran tartalmaznak bórt borát és bórax formájában, és a legtöbb helyen a csapvízben is megtalálható. Normál esetben bórhiány nem fordul elő egy akváriumban és nem tekinthető olyan létfontosságú elemnek, amit külön tápozással kell bevinni.

Vas

A vas egy fontos nyomelem, amit a növények légzéshez, enzimtermeléshez, és a klorofil felépítéséhez használnak. A vízinövények a vasat a leveleiken és a gyökereiken keresztül is képesek felvenni, mégpedig ion formájában (Fe²⁺), bár oxigén jelenlétében Fe³⁺-á alakul, amit a növények nehezebben hasznosítanak. Ezért szokták a vasat vaskelát formában a táptalajba, vagy a folyékony tápokba adni, ami megakadályozza az oxidálódást. Ezekből a táptalajokból csak lassan oldódik ki a vas ion, amit a növények könnyen felhasználhatnak. Sok helyen a vasat és vaskelátot egy létfontosságú növénytápszernek tartják, de az igazság, hogy a táptalajokban elegendő vas található a növények számára, a legtöbb esetben nem kell külön adagolni. Akkor kell csak külön adagolni, ha nincs táptalajunk az akváriumban.

Klór

A növények a klórt klorid (Cl^-) formájában használják, mégpedig ozmózisra, ion egyensúly fenntartásra és a fotoszintézishez is. A klorid normál esetben elegendő mennyiségben található a csapvízben, még a klórmentesítő szerek használata után is, ezért nem kell külön adagolni a vízhez.

Nikkel

A vízinövények a nikkelt ion formában (Ni²⁺) használják, de csak minimális mennyiségben, enzim előállításra (ez az enzim bontja le a nitrogénvegyületeket ammóniává). Ez normál esetben a csapvízben, a talajban és a táptalajokban is megtalálható, ezért a legtöbb esetben nem alakul ki hiány belőle.

Réz

A növények a rezet is ion formában veszik fel a vízből és a talajból is, bár a huminsav és a talajban élő baktériumok gyakran megkötik ezeket az ionokat, amitől a növények nem tudják felvenni őket. A réz kulcsfontosságú a légzést elősegítő enzimek előállításához, de csak nagyon kis mennyiségben szükséges. Külön tápozás nem szükséges, mert a legtöbb esetben a csapvíz sokkal több rezet tartalmaz, mint amennyi a növényeknek szükséges. Mivel a vízinövények nem tudják szabályozni, hogy mennyit vegyenek fel belőle, ezért a túl sok réz még fémmérgezést is okozhat, amit a barna foltok megjelenése a leveleken és a szövetkárosodás jelez. A rezet néha parazitamentesítésre és alga irtására is használják, ezért csak óvatosan használjuk. A maximális mennyiség, ami még biztonságos az emberek számára 1,3 mg/liter, ugyanez a halaknál csak 0,02 mg/liter. A növényeket néhány esetben csak azért alkalmazzák az akváriumban, hogy kivonják a rezet és más fémeket a vízből, ami már a halak számára káros lehet.

Mangán

A mangánt is ion formában (Mn²⁺) hasznosítják a növények, amit a gyökereken és a leveleken keresztül vesznek fel. A mangán enzimeket aktivál, amik a klorofil előállításhoz és a fotoszintézishez szükségesek. A vízinövényeknek csak relatív kis mennyiségben van szükségük mangánra, de ettől függetlenül nagyon fontos nyomelem. A legtöbb esetben, a csapvízben elegendő található belőle, de külön tápozással bebiztosíthatjuk, hogy a növények ne szenvedjenek hiányt belőle.

Molibdén

A molibdén egy fontos nyomelem a növények számára, amit egy enzim komponenseként arra használnak, hogy lebontsák a nitrátot (NO₃^-) ammóniummá (NH₄⁺) a fehérje előállításához, ami különösen kemény vízben fontos, ahol egyáltalán, vagy csak kis mértékben található ammónium a vízben. A vízinövények a molibdémet, molibdenát (MoO₄^2-) formájában képesek felvenni, ami a csapvízben is megtalálható, de a tápozással biztosíthatjuk a megfelelő mennyiséget növényeink számára.

Cink

A cink a növények általános egészségéért felelős nyomelem, sokféle enzim alkotóeleme és a klorofil felépítésében játszik fontos szerepet, amit ion (Zn²⁺) formában vesznek fel a leveleiken és gyökereiken keresztül. Nagy mennyiségben mérgező mind a halak, mind a növények számára, ezért figyelni kell az adagolásával. A csapvízben általában elegendő mennyiség található belőle, de külön tápokban és táptalajokban is megtalálható.

Tápanyag hiány és felesleg

Egy vagy több nyomelem hiánya, vagy a feleslege is problémát okozhat a halak és a növények számára is. Mivel a növények egyes nyomelem felvételüket nem képesek szabályozni (pl. réz), a többletük komoly problémát okozhat az egyes sejtekben, ami az egész növényre kihatással van. A megfelelő egyensúly megteremtése nagyon nehéz. A nyomelem szintet nehéz megállapítani, és sokszor csak az a lehetősége az akvaristáknak, hogy a növények egészségi állapotát figyelik. A nyomelem hiányt sokféleképpen felfedezhetjük, a legtöbbször a túl lassú növekedésből, a növény eltorzult formájából, esetleg a növény elszíneződéséből, vagy a sejtjeinek elpusztulásából. Néha egy nyomelem hiánya, egy másik elem többlete miatt alakul ki, amikor is az egyik elemből felvett túlzott mennyiség megakadályozza a növényt a másik elem felvételében. Jól felderíthető a probléma, ha gyorsan növő és a lassan növő növények között is hasonló tünetek mutatkoznak. Ha egy gyorsan növő vízinövénynél túl sok található meg az egyik nyomelemből, akkor az nem biztos, hogy problémát okoz, mert amikor új leveleket hoz a növény, akkor felhígul az adott nyomelem koncentráció a növényben, viszont egy lassan növekvő növénynél a tünetek hamarabb megjelennek. Hasonlóan működik a másik irányban is, a gyorsan növő növényeknél hamarabb mutatkoznak a nyomelem hiány tünetei, mint a lassú növekedésűeknél. A növények egyszerűen több nyomelemet vesznek fel, mint amire szükségük van, és eltárolják azokat a sejtszöveteikben. A probléma akkor következik be, amikor megtelnek ezek a raktárak, mérgezővé válik a túl sok nyomelem és a sejtműködést korlátozza a növény számára. Például a túl sok vas esetén, a leveleken barna foltok alakulnak ki. Ezek lényegében azok a helyek, ahol a túl sok vasat raktározzák el, amik megakadályozzák a környező sejteket a funkciójukban és az egész levélrész elhal. Sok nyomelem hiánynak az a jele, hogy a sejtek elsárgulnak, ami a klorofilhiány miatt következik be. Ez olyankor következik be, maikor a nyomelemek hiánya miatt nem tud elegendő klorofilt előállítani a növény, és mivel a klorofilt a fotoszintézishez használják a növények, ezért ez kihatással van az egész növény egészségére. Sokféle nyomelem szükséges a klorofil előállításához, ezért a levél sárgulása az általános nyomelem hiányt jelzi az akváriumban.

forrás:http://diszhal.info/cikkek/vizinovenyek_mikroelem_szukseglete.php

Nyomelemek jelentősége - Cink

A cink jelentősége

Írta: Dr. Szita Géza 2005 szeptember 10. (szombat) 23:08

A cink jelentősége

A cink hármas szerepet tölt be az élőlények szervezetének működtetésében:
1. Nagyszámú enzim (biokatalizátor) aktivitása függ jelenlététől.
2. A sejteket borító határhártyák szerkezetét stabilizálja.
3. Számos molekula, elsősorban enzim térbeli alakját biztosítja.
 

Fentiekből is látható, hogy a cink létfontosságú, más szóval esszenciális nyomelem. Megtalálható a növények leveleiben, virágaiban és magvaiban. Az állati szervek közül a szaporodás szervei, a szem recehártyája és a máj tartalmaz sok cinket. A sejtekben működő fontos enzimek közül a szénsavanhidráz, a lúgos foszfatáz, a szénhidrát-anyagcserében nélkülözhetetlen inzulin, valamint a kígyóméreg is tartalmaz cinket.
Az 1800-as évek sebészei a cinkről azt tartották, hogy a műtétek után alkalmazva kifejezett fertőtlenítő és sebgyógyulást fokozó hatása van. Az akkori megfigyelések szerint a cink a sebgyógyulás idejét akár 50 %-kal is képes volt lerövidíteni. Újabban derült ki, hogy a sebek gyógyulásán kívül a szervezet betegségekkel szembeni ellenálló képességéhez is szükséges a cink jelenléte.
A modern kutatások szerint cink szükséges az emberi nukleinsavak (DNS és RNS) és a fehérjék egy részének szintéziséhez. Irodalmi adatok szerint a cinket szedő terhes kismamák újszülöttei között szinte soha nem fordul elő Down-kór, nyúlajak, farkastorok, nyitott gerinc.
Az orvoslásban a cinkvegyületeket fogtömőanyagok komponenseként, kenőcsökben, valamint röntgen-képernyő bevonó anyagaként használják.
A szárazföldi és a talajba gyökeredző vízinövények két vegyértékű formában veszik fel a talajból a cinket.
Szempontunkból igen lényeges, hogy akváriumvizekben a cink a rézhez hasonlóan oldhatatlan szulfid-csapadék formájában megköti az igen mérgező hatású tulajdonságú kénhidrogént.
Cinkfelesleg csak a legritkább esetekben lép föl, ilyenkor más nyomelemek felvehetősége csökken a
növények számára.
A cink hiánya ritkán lép fel, ugyanis az általánosan használt fémtárgyakból rendszerint elegendő mennyiség oldódik. A hiány egyes növényfajoknál különbözhet, leggyakrabban az idősebb levéllemezeken mozaikszerű sárga foltok képében mutatkozik, sokszor törpenövekedést és
rozettásodást idéz elő. A gátolt szénhidrát anyagcsere következtében a növények fagyellenállósága csökken. A gyakorlatban a foszfor (PO4) túladagolása gyengíti a cink felvételét, mert oldhatatlan cink-szulfid formájában kicsapja azt.
A cinkvegyületek fontos tulajdonsága, hogy az akváriumban csökkentik a réz mérgező hatását.

Dr. Szita Géza