világítás - lux

Ez rövid lesz, csak egy idézet:
Néhány mondatban gyorsan összefoglalom, hogy mit is mér ez a szerkezet. Arra hivatott, hogy az emberi szem számára érzékelhető tartományban mérje a fény erősségét. Ennek mértékegysége a lux.

1 lux = 1 lumen/m2

Viszonyításképp a kapott eredmények értelmezéséhez.

1 lux – Teljes Holdtölte a trópusokon

100 lux – Egy nagyon borús esős nap

400 lux – napfelkelte, vagy naplemente

1000 lux – borús nap

10.000 – 25.000 lux – teljes nappali fény

32.000 – 130.000 lux  - direkt napfény

forrás:http://www.nigro.hu/2012/04/20/tedd-a-napfenyt-be-a-szamba/

Növényeink - A Cryptocoryne nemzetség

Zsotyi alapos összefoglalója a Cryptocoryne fajokról.

Egy nagy növény családot szeretnék bemutatni nektek, mely sokunknak jól ismert valamelyik fajtájával,és évtizedek óta dísze akváriumainknak. Gazdag forma és fajta választékából mindenki megtalálja az akváriumába leginkább megfelelőt, és igénytelenségével méltán vívott ki az évek során állandó helyet az akvarisztikai növények rangsorában. Cryptocoryne. Kripto, ahogy sokan "becézzük". Szinte mindenkinek vannak tapasztalatai vele. Hol a kiirthatatlan elszaporodott dzsungel áldásos gondja, hol a szétfoszló, kilyukadó, majd elhaló levelek nagy talánya. Ez a két szélsőség jelzi sokszor e növény csoportot. Jómagam is kedvelem e növényt, bár mikor arra adtam a fejem, hogy bemutassam nektek, nem is sejtettem, hogy ekkora fába vágom a fejszém. No, de kezdjük az elején. Utazzunk el gondolatban a Kriptok hazájába, és ismerjük meg jobban e pompás kis növényeket!   Tipikus Cryptocoryne élőhely Jó pár ezer kilométerre Ázsia és Új - Guinea trópusi vidékein van hazája ennek az egyszikű növénynek, ahol patakok, folyók nem túl gyors folyású részein, valamint síkvidéki erdők mélyén élnek. Ezeken a részeken sokszor csak időszakosan, árvizek alkalmával kerülnek víz alá, míg sok fajtája szinte csak víz alatt tenyészik. A nemzetség mintegy 60-70 fajtát számlál.     Angol neve találóan vízi trombita (water trumpet) mely egyik fő sajátosságára a torzsavirágzatára (spadix) utal.       Virágzó C.jacobsenii Trombitára hasonlító virágformáját azonban akváriumban, víz alatt ritkán láthatjuk.Külföldön nagy rajongó tábora van a Cryptocoryne fajok emersen való tartásának, így nagyon sok fajról inkább csak mint szárazföldi növényről beszélhetünk. Az első Cryptocoryne fajokat 1779-ban írta le Anders Johan Retzius Arum spirale néven. A nemzetséget Friedrich Ernst Ludwig von Fischer sorolta be 1828-ban.Mindazonáltal a Cryptocoryne -ok tudományos besorolása a mai napig vitatott és bonyolult téma. A faj szorosan kapcsolódik egy másik nemzetséghez melyet Lagenandra néven illetnek. A Cryptocoryne név a latin crypto (rejtett) és a görög koryne (csoport, "klub") névből eredeztethető. Népszerű akváriumi növény lett felfedezése óta. Számos fajtáját nemesítették az idők során. Szaporodásuk víz alatt csak vegetatív úton történik, de az emersen termesztett egyedek rendszeresen virágoznak és így magot hozva szaporodnak. Hazájukban egyes fajok már veszélyben vannak, mivel eltűnőben van természetes élőhelyük. Más példányaikat behurcolva más földrészekre viszont gyomként "tisztelik"pl. Floridában és Észak-Amerikában. Néhány fajt nagyon könnyű tartani,  szinte igénytelenek. Pl.a C. wendtii az egyik legsokoldalúbb növény, mely közepes-alacsony fényen és igen tág 20-33 C közt is jól érzi magát, szintén változó pH értékek mellett. Egyes fajok a savas, tőzeges vizet kedvelik mint pl a C. grabowski Borneoról, mások mint pl.a  C. balansae vagy a  C. pontiderifolia  mészkőben futó patakok kemény lúgos vizében érzik otthon magukat. A C. ciliata egyike azon kevés akváriumi növényeknek melyek bírják az enyhén sós vizet is, hiszen hazájában is ilyen területeken él. Van a Cryptoknak egy a botanikusok által nem annyira kedvelt szokásuk, nevezetesen, hogy könnyen kereszteződnek a természetben is. Ezért is van rengeteg különbség az azonos fajták közt. Biztos támpontot csak a virágzat adhat, de a nemesítők munkájának hála, manapság a maroknyi kripto fajokból több tucat létezik melyeknek beazonosítása sokszor nehézkes itt is. A faj felfedezése a mai napig is tart, évről-évre szerveznek expedíciókat a növények élőhelyeire. Crypt melt, avagy a Cryptok levél lyukadása, olvadása Bosszantó és sokszor megmagyarázhatatlan "betegsége" a fajnak. Minden előzmény nélkül, még a legjobb tartási körülmények közt is egyik napról a másikra elkezdenek a levelek kilukadni, majd szinte elfolyósodva szétmállani. Sok teória látott napvilágot e problémával kapcsolatban Egyik szerint a gyors környezeti változások okozzák. Egyesek úgy vélik, hogy az átültetéseket rosszul tűrik és legalább három hónap kell egy Cryptonak, hogy megtalálja a helyét. Személyes tapasztalatom hogy nálam is ennyi idő múltán szűnt meg e bosszantó levélmállás. Mások szerint a manapság szinte csak emersen (víz felett) termesztett növények hirtelen víz alá ültetése is kiválthatja ezt. Vannak olyan termesztők, akik szinte levél nélküli töveket küldenek csak a vevőknek, így nincs mit eldobálnia annak. Így beültetve aztán a friss hajtások már nem lyukadnak, hullnak. Vegyük hát sorra e népes családot! Összeállításom közel sem teljes, hiszen sok a keresztezett, vagy hibrid változat, melyek igen hasonlítanak egymásra. A felsorolásban vegyesen találhatók a leggyakrabban akváriumban tartott fajták és a ritkább, főleg emersen nevelt példányok is. Az egyes fajoknál leírt környezeti igények optimális középértékek, ettől sok esetben kedvezőtlenebb körülmények közt is tarthatók, nevelhetők. A latin név mellett dőlt betűkkel olvasható a felfedező neve és a felfedezés, beazonosítás évszáma. Alább 59 Cryptocoryne fajtát ismertetek. Cryptocoryne affinis  Hooker fillus (1893)     Cryptocoryne affinis természetes élőhelyén Folyók és patakok mentén növekszik ahol sűrű bozótost alkot. A levelek víz alatt elérhetik a 40 cm-t, de csak ritkán nő az akváriumban 15 cm hossznál és 3 cm szélességnél nagyobbra. Optimális növekedési feltételek: Vízkeménység:   3-15 dkh pH: 6.0-7.8 Hőmérséklet:   22-28 C Megvilágítás erőssége:  1000lux Cryptocoryne albida R.N. Parker (1931) Szinonima neve: C.costata Dél Thaiföld és Burma lassan folyó vizeiben él. Cryptocoryne albida Red Optimális növekedési feltételek: Vízkeménység:   2-6 dkh pH: 6.0-6.8 Hőmérséklet:   22-28 C Megvilágítás erőssége:  1000lux Cryptocoryne annamica  Serebryanyi (1991) Hazája közép-vietnam.     Optimális növekedési feltételek: Vízkeménység:   4-15 dkh pH: 6.0-7.5 Hőmérséklet:   20-26 C Megvilágítás erőssége:  800lux Cryptocoryne aponogetifolia Merrill (1919) Gyakran összetévesztik az Aponogeton crispus-al. Hasonló növény az utóbbi is, de ha jobban megfigyeljük a Cryptocoryne aponogetifolia levelei a cryptokra oly jellemzően a levél lemezek felületén hullámos, barázdált, míg az Aponogeton crispus levelei jóval finomabbak, világosabbak és a levél szélei a hullámosak.       C.aponogetifolia élőhelye       Cryptocoryne aponogetifolia                                          Aponogeton crispus     Másik két igen hasonlatos fajta melyekkel keverhető a C.aponogetifolia. :                  Cryptocoryne usteriana                                 Cryptocoryne balansae var.crispatula                                  Optimális növekedési feltételek: Vízkeménység:   5-15 dkh pH: 6.5-7.0 Hőmérséklet:   24-28 C Megvilágítás erőssége:  1500lux Cryptocoryne auriculata  Engler 1879    C.auriculata élőhely                                                                                         Fülöp szigetek és Borneó a hazája, ahol mély, gyors folyású és árnyékos folyók köves talaján él. Optimális növekedési feltételek: Vízkeménység:   2-10 dkh pH: 6.0-7.0 Hőmérséklet:   24-28 C Megvilágítás erőssége:  1500lux Cryptocoryne balansae  - (Gagnepain) N. Jacobsen 1991 Széles körben elterjedt Dél-Kínában, Észak-Thaiföldön, Vietnam középső részén, mocsarakban, állóvizekben.                                                                                                                                                                      Optimális növekedési feltételek: Vízkeménység:   2-12 dkh pH: 6.5-7.2 Hőmérséklet:   24-28 C Megvilágítás erőssége:  1500lux Cryptocoryne beckettii  Trimen (1885)                                                                                         Srí Lanka folyóinak alsó szakaszán él mocsaras helyeken. Optimális növekedési feltételek: Vízkeménység:   2-12 dkh pH: 6.5-7.5 Hőmérséklet:   21-28 C Megvilágítás erőssége:  1000lux Cryptocoryne blassii De Wit 1960 Hazája a Maláj félsziget és Borneó.               Optimális növekedési feltételek: Vízkeménység:   2-15 dkh pH: 6.0-7.5 Hőmérséklet:   22-28 C Megvilágítás erőssége:  1500lux Cryptocoryne bogneri Rataj (1975)       Srí Lanka vízgyűjtő területeiről származik. Akváriumban rendkívül lassan nő. Optimális növekedési feltételek: Vízkeménység:   2-10 dkh pH: 5.0-7.0 Hőmérséklet:   21-28 C Megvilágítás erőssége:  800lux Cryptocoryne bullosa  Engler 1879     C.bullosa biotóp        Hazája Borneó Észak-nyugati területei. Ritka növény az akváriumban. Optimális növekedési feltételek: Vízkeménység:   1-3 dkh pH: 5.5-6.5 Hőmérséklet:   22-28 C Megvilágítás erőssége:  1500lux Cryptocoryne caudata  Engler (1879) Hazája a Maláj-félsziget és Borneó ahol a gyors vagy lassú folyású folyókban él. Szintén megtalálható e fajta  Kalimantan (Borneó) szigetén. Lágy,  többé-kevésbé barna és a savas vízben,  valamint olyan területeken él ahol,  rendszeresen elöntik a folyók a mély árnyas dzsungeleket. Talajuk többnyire agyag,  a víz többnyire 0,5-1 m mély. Rataj szerint a C. caudata és a C.longicauda ugyanazon faj.   Cryptocoryne caudata   Cryptocoryne longicauda Optimális növekedési feltételek: Vízkeménység:   2-6 dkh pH: 6.0-7.0 Hőmérséklet:   22-28 C Megvilágítás erőssége:  1000lux Írta: zsotyi - 2010-07-18 23:46:36

A vízinövények makróelem szükséglete

A makróelemeket a legnagyobb mennyiségben használják fel a vízinövények az alapvető életfunkcióik biztosításához. Nélkülük a növények képtelenek lennének a növekedésre, valamint kijavítani és fenntartani szöveteiket.

Kalcium

A kalcium létfontosságú a sejtfalak struktúrájának létrehozásában és a sejt áteresztőképességének fenntartásában, ezen kívül néhány enzimet is aktivizál. Habár a kalcium elegendő mennyiségben megtalálható a legtöbb csapvízben, mégis hiány léphet fel, ha csak esővizet, vagy fordított ozmózis elvén előállított vizet használunk kizárólag az akváriumban. Nagyon sok talajfajta tartalmaz kalciumot, és ha ezt kombináljuk részleges csapvíz cserékkel, akkor a legtöbb vízinövény számára elegendő mennyiségű kalciumot biztosíthatunk az akváriumban. A legtöbb esetben nem kell mesterségesen adagolni az akváriumvízhez, különben a túl sok kalcium miatt a többi makróelem mennyisége korlátozva lesz, és a vízkeménység is megnövekszik. A legtöbb vízinövénynek, amely keményebb vízből származik, szüksége van a magasabb kalcium szintre az akváriumban is, ennek hiányában nem megfelelően fejlődnek.

Szén

Minden élőlénynek szüksége van a szénre, mint alapvető építőelemre, ami a vízinövények száraz tömegének körülbelül a 40-50%-át teszi ki. Mennyiségét tekintve a szén a legfontosabb makróelem. A növények a szenet a fotoszintézis során állítják elő, amikor oxigénre és szénre bontják a szén-dioxidot. Habár a növényeknek oxigénre és szénre is szükségük van, sokkal kevesebb oxigént használnak fel, ezért a felesleget kilélegzik a leveleiken és gyökereiken keresztül buborékok formájában. Mivel a szén-dioxid egy gáz, ezért a vízben lévő mennyiségére a levegő és vízfelület érintkezésének nagyságától is függ. Ha a vízfelszín erősen mozog, a levegő és víz keveredése sokkal nagyobb, amitől a vízben oldott CO₂ szintje növekszik, vagy csökken, attól függően, hogy mekkora a CO₂ szint a levegőben. Hogy a vízinövények elegendő szén-dioxidhoz jussanak a vízből, a CO₂ szintnek sokkal nagyobbnak kell lennie a vízben, mint ami a levegőből lehetséges lenne. Ezért külső forrásból kell biztosítani ezt számukra. A természetben és az akváriumban is a CO₂ a vízben élő állatok és növények légzése, és szerves anyagok baktériumok általi lebontása során kerül a vízbe. A vízinövények többféle módon is képesek hozzájutni a szükséges szén-dioxidhoz: a talajból a gyökereik által, a vízből a leveleiken keresztül, a többi élőlény CO₂ kilégzésének újrafeldolgozásával. Habár a CO2 szint a talajban a legmagasabb (a sok szerves vegyület miatt), mégsem szívódik fel könnyedén, és nincs mindig nagy mennyiségben jelen a növények gyökerei közelében. A vízinövények legkönnyebben a vízből tudják felvenni a szén-dioxidot a leveleiken keresztül. Néhány akváriumban a CO₂ szint elegendő a növények növekedéséhez, a legtöbb esetben azonban a növekedést korlátozza az alacsony szint. Általában elmondható, hogy szükséges a külső CO₂ adagolás, hogy maximalizálni tudjuk a fotoszintézist és ezáltal, a növényekben megtalálható szén mennyiségét.

Hidrogén

A hidrogént víz formájában (H₂O) használják a növények, alapvetően, hogy feltöltsék a sejteket és, hogy a tápanyagot szállítsák a növényen belül. Egyértelmű, hogy a víz megtalálható az akváriumban, és nincs szükség extra hidrogén hozzáadására.

Magnézium

A magnézium minden növény számára létfontosságú, fontos funkciókban játszik szerepet valamint a klorofil egyik fontos összetevője. Ezen kívül a magnézium aktivál olyan enzimeket, amelyek zsírokat, olajokat és keményítőt alkotnak. Ez is egy kemény vízben előforduló elem, és mennyisége gyakran arányos a kalcium mennyiségével, bár a magnézium szintje a csapvízben igen változó, nagyban függ a helyi viszonyoktól, ezért nehéz megmondani, hogy szükséges-e a plusz bevitel. A helyi vízművek legtöbbször adnak kimutatást a vízben található magnézium mértékéről, de kaphatók tesztek is, amivel ez mérhető. Egy növényes medencében az ideális magnézium szint 5-25 mg/liter, bár sok növény természetes élőhelyén sem ilyen értékek között él. Általában elegendő magnézium található a csapvízben ahol kemény a víz, persze használhatunk folyékony tápszereket, amelyek különösen ajánlottak lágy víz esetén. Sok ilyen folyékony tápszer magnézium-szulfátot (keserűsó) tartalmaz, ami azért jobb, mert egyszerre tartalmaz magnéziumot és szulfátot is. Vegyük figyelembe, hogy a túl sok magnézium a vízben megakadályozza a többi elem felvételét, különösen a káliumét. Általában a kálium hiány a túl magas magnézium szint miatt alakul ki.

Nitrogén

A nitrogén az egyik legfőbb tápanyag mind a szárazföldi, mind a vízinövények számára, ami az erős és egészséges növekedéshez szükséges. A növények alapvetően proteinek és nukleinsavak előállítására használják, és a száraz tömegüknek az 1-2 %-át teszik ki. A növények nem veszik fel a nitrogént nyers gáz formájában (N₂), hanem számos más formában hasznosítják: ammónia (NH₃), ammónium (NH₄⁺), nitrit (NO₂^-) és nitrát (NO₃^-). A legtöbb növény a nitrogént ammónium és nitrát formájában veszi fel, és bár ez növényenként eltérő, az ammónium az, amit előnyben részesítenek. Ennek legfőbb oka, hogy az ammóniumot a proteinek felépítésére használják, és ha a növénynek nitrát formájában veszik fel a nitrogént, akkor azt előbb vissza kell alakítaniuk ammóniumra, ami többlet energiába kerül. Az akváriumban az ammónium a halak végtermékéből és szerves anyagok bomlásából keletkezik. Normál esetben ebből nitrit, majd nitrát lesz a nitrogén körforgás folyamán, amit a szűrőben megtelepedett baktériumok végeznek el. A növények még azelőtt felszívják az ammóniumot, mielőtt a baktériumok átalakítják azt, bár a nitritet és nitrátot is képesek feldolgozni. Semmi esetre se próbáljuk meg csökkenteni a biológiai szűrőben a baktériumok számát, azért hogy az ammónium mennyiséget növeljük a növények számára. Lágy és savas vízben az ammónium nem jelent akkora problémát a halak számára, de kemény vízben 7 pH felett az ammónium átalakul ammóniává, ami erősen mérgező a halak és a növények számára is, ezért a biológiai szűrés a kemény vízben még fontosabb. Keményebb vízben a növények sokkal jobban igénylik a nitrátot, mint az ammóniumot a nitrogén szükségletükhöz, bár a növények elsősorban csak azután használják fel a nitrátot, miután az ammónium elfogyott. Arra azért figyeljünk, hogy a nitrát sokkal biztonságosabb forrása a nitrogénnek, különösen keményebb vízben, és ha halak is vannak a medencében. Sok folyékony tápszer is tartalmaz nitrátot, ezért a nitrát szintet mindig figyelni kell az akváriumban. A legtöbb esetben a növények elegendő nitrogént tudnak kivonni az akvárium vizéből a maguk számára. A nitrát szint ellenőrzésére sok teszt áll rendelkezésre, ideális esetben a szintje nem haladhatja meg a 25 mg/liter értéket. Sok akváriumi hal képes ennél magasabb nitrát értékeket is elviselni rövidebb távon. A vízinövények természetes élőhelyén a nitrát érték ritkán haladja meg a 2 mg/liter értéket és a 30 mg/liter már káros lehet.

Oxigén

A vízinövények az oxigént (O₂) gáz halmazállapotban veszik fel a vízből (H₂O) és a szén-dioxidból (CO₂). Az oxigén alapvető szerkezeti eleme a sejteknek, amit a fotoszintézis során használnak fel, de ugyancsak ez a végterméke a folyamatnak. A növények a szükséges oxigén legnagyobb részét a gyökereiken keresztül veszik fel. A vízinövények testében belső „csatornák” találhatók, amelyek nagy részét teszik ki a növények szerkezetének, és amelyeket az oxigén szállítására használnak elsősorban a gyökérzet felé. Amint az oxigén leér a gyökerekhez és ott távozik, összeáll a talajban található szénnel és szerves vegyületekkel, és szén-dioxidot alkot, amit a fotoszintézis során használ fel a növény. A gyökérzetnél kiáramló oxigén segít, hogy ne alakuljon ki a talajban oxigénhiányos állapot, ami károsíthatná a gyökereket. A magas oxigén felhasználás és előállítás ellenére, a vízinövények nem kedvelik a túl magas oldott oxigéntartalmú vizet, mert ilyen körülmények között sok tápanyag, mint például a vas (Fe) reakcióba lép az oxigénnel és túl nagy molekulákat alkot, amit a növények nem képesek felvenni. Nappal a növények a fotoszintézis során oxigént állítanak elő, ezért ilyenkor nem áll felt oxigénhiány. Éjszaka viszont az oxigén szint lecsökken, mert ilyenkor a növények is felhasználják azt. Egy sűrűn beültetett akváriumban, ahol kicsi a vízmozgás, vagy sok vízfelszínen úszó növény van, ami megakadályozza a vízfelszínen történő gázcserét, éjszaka az oxigénszint drasztikusan csökkenhet. Az oxigénszint ritkán esik olyan alacsonyra, ami a növényeknek már kevés, de a halaknak sokszor már túl alacsony lehet. A növényes akváriumokban általában nem kell külön oxigént biztosítani.

Foszfor

A foszfor az energiaszállításban játszik fontos szerepet, és számos enzim alkotóeleme, valamint az egészséges gyökérzethez és a virágzáshoz is nélkülözhetetlen. A foszfort a vízinövények a gyökereiken keresztül veszik fel, foszfát formájában (PO₄^-), ami a talajban sokkal nagyobb mennyiségben megtalálható, mint a vízben. Ez azért van, mert a foszfát a nyílt vízben – a nagyobb vízmozgás miatt - gyakrabban lép reakcióba a fém-oxidokkal (vas-oxid), amit utána a növények nem tudnak felhasználni. Ez a talajban ritkábban következik be, ezért onnan több foszfátot tudnak felhasználni a növények. Ezenkívül a gyökereken keresztül „kilégzett” CO₂ is reakcióba lép a megkötött foszfát-oxidokkal, és felbontja ezeket a foszfát-kötéseket, ezért a talajban sokkal nagyobb mennyiségben lesz jelen a foszfát. A foszfát a haleleségekben is gyakran előfordul, ezért ritkán van hiány belőle az akváriumban. Egy átlagos akváriumban a foszfát értéke 1-3 mg/liter, míg a természetben ezek az értékek sokkal alacsonyabbak: 0,005-0,02 mg/liter. A túl alacsony érték nem olyan nagy probléma, mint a túl magas, mert magas foszfor értékek mellett az algák is elburjánzanak (az algáknak 0,03 mg/liter feletti érték kell a növekedéshez). Normál esetben a foszfát a talajba van zárva, így az algák nem jutnak hozzá. Egy növényes akváriumban nem szükséges a foszfát külső adagolása, ha megfelelő, tápanyagban gazdag talajt használunk.

Kálium

A kálium is nagyon fontos tápanyag, amit nem szabad elhanyagolni egy növényes akváriumban. Kulcsfontosságú a növények biológiai rendszere számára, mert a protein felépítés során, a pórusok nyitásánál és zárásánál, a magvak termeléséhez, a gyökérzet felépítéséhez, a betegségek elleni védelemben valamint a fotoszintézis során is használják. A káliumhiány egy általános gyengeséget okoz a növény fejlődésében, és hatással van a fotoszintézisre is. A növények a káliumot ion formájában (K⁺) a vízből veszik fel, annak ellenére, hogy az akváriumban és a természetben is a talajból ázik bele a vízbe, ahol sokkal nagyobb mennyiségben található. Mivel a csapvíz nagyon kis mértékben tartalmaz káliumot, ezért mesterséges tápozással kell bevinni az akváriumba, vagy folyékony tápokkal, vagy olyan táptalajjal, ami már eleve tartalmaz káliumot. A kálium-karbonátot, vagy a gránit port gyakran keverik ilyen táptalajokkal, hogy biztosítsák a káliumot a növények számára.

Kén

A vízinövények a ként aminosavak, proteinek és klorofil előállítására használják. Normál esetben a csapvíz is elegendő mennyiséget tartalmaz. A növények a ként szulfát (SO₄^2-) formájában veszik fel, ami a táptalajokban megfelelő mennyiségben megtalálható, de sok folyékony táp is tartalmaz ilyen szulfátokat. Az esővíz is relatív nagy mennyiségben tartalmaz ként, de ez nagyban függ az esővíz gyűjtésének helyétől is. Az egyik legfőbb ok, hogy miért bánjunk óvatosan az esővízzel az az, hogy az esővízben magas lehet a kén tartalom, különösen az első néhány percben, amikor esni kezd. A kén önmagában egy veszélyes elem, amit nem szabad nagy mennyiségben az akváriumba juttatni.

forrás:http://diszhal.info/cikkek/vizinovenyek_makroelem_szukseglete.php

A banánféreg

Az ikrából frissen kikelt apró halivadékok felnevelése sokszor okoz problémát az akvaristáknak, mert nehéz beszerezni olyan kis méretű élő eleséget, amit a halak képesek megenni. Akvarisztikai könyvekben gyakran említik, hogy az ilyen apró kishalakat az első napokban összemorzsolt főtt tojássárgájával lehet etetni, de ez gyorsan leronthatja a vízminőséget, mert az el nem fogyasztott ételmaradék bomlása során kénhidrogén termelődik. A Mikró (Turbatrix aceti) is nagyon jó élő eleség, de a mérete miatt (1,5-2 mm) csak a nagyobb ivadékok képesek megenni, az ikrából frissen kikelt halak gyakran nem. Ekkor jön a képbe a banánféreg (Helicotylenchus multicinctus) ami csak 1-1,5 mm hosszú és rendkívül gyorsan szaporodik. Eredetileg a banánfák gyökerein él, és a banántermesztők mint kártevőt tartják számon, mivel rendkívül szívósak és riasztó mértékben képesek elszaporodni.

A frissen elkészített táptalaj és a banánféreg oltvány

Otthoni tenyésztése nem jelenthet gondot, nagyon egyszerű. A beszerzése kicsit körülményesebb, néhány akvarisztikai boltban beszerezhető, vagy tenyésztőktől lehet hozzájutni, de akár internetről is lehet rendelni. A tenyészet táptalajának elkészítése igen egyszerű: egyenlő arányban keverjünk össze összetört zabpelyhet, vagy valamilyen gabonapelyhet és érett banánból készített pépet, majd adjunk hozzá egy kis vizet. Az állaga ne legyen túl folyós, inkább pasztaszerű. Az egészet terítsük szét egy műanyag dobozban kb. 1-2 cm vastagon, és ezután adjuk hozzá a banánférgeket. Ezután fedjük le a műanyag dobozt, de fúrjunk néhány lyukat a tetőbe, hogy tudjon szellőzni. Arra figyeljünk, hogy a keverék soha ne száradjon ki. Tegyük a dobozt sötét meleg helyre, de a hőmérséklet, ne legyen 29-30 °C-nál melegebb. Néhány nap elteltével, ha közelebbről megnézzük láthatjuk, hogy milliónyi apró banánféreg nyüzsög a keverék tetején. Begyűjtésük nagyon egyszerű: egy üveglapot, vagy pl. fagyisdoboz tetejéből kivágott műanyag lapot teszünk a massza tetejére, és a kis kukacok rámásznak. Ezután az üveglapot belemossuk az ivadékok vizébe. A banánférgek 24 órán keresztül maradnak életben a vízben, és csak lassan sűlyednek le, ezért a kishalak jól le tudják őket vadászni és kisebb az esélye, hogy beszennyezik a vizet. Tápértékük és zsír/fehérje arányuk nagyon jó, és ez fontos a kishalak fejlődése szempontjából.

2 hét elteltével már jól láthatóan rengeteg banánféreg nyüzsög a massza tetején

Néhány hét elteltével a tenyészetnek ecetszaga lesz, ilyenkor oltsuk át a banánférgeket egy friss táptalajba. A régi banánféreg-kultúra élettartama meghosszabbítható, ha ilyenkor még hozzáadunk egy kevés gabonapelyhet. Ezzel a módszerrel mindig lesz az ivadékhalaknak friss élő eleségük, és többé nem okozhat problémát a nagyon apró halak táplálása sem. Remélhetőleg Magyarországon is egyre több boltban hozzá lehet majd jutni a banánférgekhez.

A vízbe szórva tejszerű felhőként sűlyednek a banánférgek

A kép sötétebb részein jól látszanak a banánférgek és a rájuk leselkedő ivadékok.

forrás:http://diszhal.info/cikkek/bananfereg.php

A vízinövények mikróelem (nyomelem) szükséglete

Ezekre a tápanyagokra, amelyeket gyakran nyomelemeknek hívnak, csak nagyon-nagyon kis mennyiségben van szükségük a vízinövényeknek. Fontos szerepet játszanak azokban a biokémiai folyamatokban, amelyek életben tartják a növényt és alapvetőek a növény jó egészségéhez.

Bór

A bórt a növények borát (BO₃^3-) formájában veszik fel, és a sejtmembrán funkciókhoz, gyökérnövekedéshez, szénhidrát továbbításhoz, anyagcsere szabályzáshoz, és virág növesztéséhez használják. Az akváriumi tápok gyakran tartalmaznak bórt borát és bórax formájában, és a legtöbb helyen a csapvízben is megtalálható. Normál esetben bórhiány nem fordul elő egy akváriumban és nem tekinthető olyan létfontosságú elemnek, amit külön tápozással kell bevinni.

Vas

A vas egy fontos nyomelem, amit a növények légzéshez, enzimtermeléshez, és a klorofil felépítéséhez használnak. A vízinövények a vasat a leveleiken és a gyökereiken keresztül is képesek felvenni, mégpedig ion formájában (Fe²⁺), bár oxigén jelenlétében Fe³⁺-á alakul, amit a növények nehezebben hasznosítanak. Ezért szokták a vasat vaskelát formában a táptalajba, vagy a folyékony tápokba adni, ami megakadályozza az oxidálódást. Ezekből a táptalajokból csak lassan oldódik ki a vas ion, amit a növények könnyen felhasználhatnak. Sok helyen a vasat és vaskelátot egy létfontosságú növénytápszernek tartják, de az igazság, hogy a táptalajokban elegendő vas található a növények számára, a legtöbb esetben nem kell külön adagolni. Akkor kell csak külön adagolni, ha nincs táptalajunk az akváriumban.

Klór

A növények a klórt klorid (Cl^-) formájában használják, mégpedig ozmózisra, ion egyensúly fenntartásra és a fotoszintézishez is. A klorid normál esetben elegendő mennyiségben található a csapvízben, még a klórmentesítő szerek használata után is, ezért nem kell külön adagolni a vízhez.

Nikkel

A vízinövények a nikkelt ion formában (Ni²⁺) használják, de csak minimális mennyiségben, enzim előállításra (ez az enzim bontja le a nitrogénvegyületeket ammóniává). Ez normál esetben a csapvízben, a talajban és a táptalajokban is megtalálható, ezért a legtöbb esetben nem alakul ki hiány belőle.

Réz

A növények a rezet is ion formában veszik fel a vízből és a talajból is, bár a huminsav és a talajban élő baktériumok gyakran megkötik ezeket az ionokat, amitől a növények nem tudják felvenni őket. A réz kulcsfontosságú a légzést elősegítő enzimek előállításához, de csak nagyon kis mennyiségben szükséges. Külön tápozás nem szükséges, mert a legtöbb esetben a csapvíz sokkal több rezet tartalmaz, mint amennyi a növényeknek szükséges. Mivel a vízinövények nem tudják szabályozni, hogy mennyit vegyenek fel belőle, ezért a túl sok réz még fémmérgezést is okozhat, amit a barna foltok megjelenése a leveleken és a szövetkárosodás jelez. A rezet néha parazitamentesítésre és alga irtására is használják, ezért csak óvatosan használjuk. A maximális mennyiség, ami még biztonságos az emberek számára 1,3 mg/liter, ugyanez a halaknál csak 0,02 mg/liter. A növényeket néhány esetben csak azért alkalmazzák az akváriumban, hogy kivonják a rezet és más fémeket a vízből, ami már a halak számára káros lehet.

Mangán

A mangánt is ion formában (Mn²⁺) hasznosítják a növények, amit a gyökereken és a leveleken keresztül vesznek fel. A mangán enzimeket aktivál, amik a klorofil előállításhoz és a fotoszintézishez szükségesek. A vízinövényeknek csak relatív kis mennyiségben van szükségük mangánra, de ettől függetlenül nagyon fontos nyomelem. A legtöbb esetben, a csapvízben elegendő található belőle, de külön tápozással bebiztosíthatjuk, hogy a növények ne szenvedjenek hiányt belőle.

Molibdén

A molibdén egy fontos nyomelem a növények számára, amit egy enzim komponenseként arra használnak, hogy lebontsák a nitrátot (NO₃^-) ammóniummá (NH₄⁺) a fehérje előállításához, ami különösen kemény vízben fontos, ahol egyáltalán, vagy csak kis mértékben található ammónium a vízben. A vízinövények a molibdémet, molibdenát (MoO₄^2-) formájában képesek felvenni, ami a csapvízben is megtalálható, de a tápozással biztosíthatjuk a megfelelő mennyiséget növényeink számára.

Cink

A cink a növények általános egészségéért felelős nyomelem, sokféle enzim alkotóeleme és a klorofil felépítésében játszik fontos szerepet, amit ion (Zn²⁺) formában vesznek fel a leveleiken és gyökereiken keresztül. Nagy mennyiségben mérgező mind a halak, mind a növények számára, ezért figyelni kell az adagolásával. A csapvízben általában elegendő mennyiség található belőle, de külön tápokban és táptalajokban is megtalálható.

Tápanyag hiány és felesleg

Egy vagy több nyomelem hiánya, vagy a feleslege is problémát okozhat a halak és a növények számára is. Mivel a növények egyes nyomelem felvételüket nem képesek szabályozni (pl. réz), a többletük komoly problémát okozhat az egyes sejtekben, ami az egész növényre kihatással van. A megfelelő egyensúly megteremtése nagyon nehéz. A nyomelem szintet nehéz megállapítani, és sokszor csak az a lehetősége az akvaristáknak, hogy a növények egészségi állapotát figyelik. A nyomelem hiányt sokféleképpen felfedezhetjük, a legtöbbször a túl lassú növekedésből, a növény eltorzult formájából, esetleg a növény elszíneződéséből, vagy a sejtjeinek elpusztulásából. Néha egy nyomelem hiánya, egy másik elem többlete miatt alakul ki, amikor is az egyik elemből felvett túlzott mennyiség megakadályozza a növényt a másik elem felvételében. Jól felderíthető a probléma, ha gyorsan növő és a lassan növő növények között is hasonló tünetek mutatkoznak. Ha egy gyorsan növő vízinövénynél túl sok található meg az egyik nyomelemből, akkor az nem biztos, hogy problémát okoz, mert amikor új leveleket hoz a növény, akkor felhígul az adott nyomelem koncentráció a növényben, viszont egy lassan növekvő növénynél a tünetek hamarabb megjelennek. Hasonlóan működik a másik irányban is, a gyorsan növő növényeknél hamarabb mutatkoznak a nyomelem hiány tünetei, mint a lassú növekedésűeknél. A növények egyszerűen több nyomelemet vesznek fel, mint amire szükségük van, és eltárolják azokat a sejtszöveteikben. A probléma akkor következik be, amikor megtelnek ezek a raktárak, mérgezővé válik a túl sok nyomelem és a sejtműködést korlátozza a növény számára. Például a túl sok vas esetén, a leveleken barna foltok alakulnak ki. Ezek lényegében azok a helyek, ahol a túl sok vasat raktározzák el, amik megakadályozzák a környező sejteket a funkciójukban és az egész levélrész elhal. Sok nyomelem hiánynak az a jele, hogy a sejtek elsárgulnak, ami a klorofilhiány miatt következik be. Ez olyankor következik be, maikor a nyomelemek hiánya miatt nem tud elegendő klorofilt előállítani a növény, és mivel a klorofilt a fotoszintézishez használják a növények, ezért ez kihatással van az egész növény egészségére. Sokféle nyomelem szükséges a klorofil előállításához, ezért a levél sárgulása az általános nyomelem hiányt jelzi az akváriumban.

forrás:http://diszhal.info/cikkek/vizinovenyek_mikroelem_szukseglete.php

Lőjük be a fényt

Lőjük be a fényt

Lelkes kezdő akvakertészek az elsők közt teszik fel a kérdést: Mennyi ideig világítsak? Erre a kérdésre csípőből szokták rávágni, hogy 10-12 órát. Pedig ez egyáltalán nem ilyen egyszerű.

Körbenéztem a hazai akvakertészek blogjain, a különböző fórumokon és sajnos senki nem foglalkozik komolyan ezzel a kérdéssel, pedig az algásodás megfékezésében komoly szerepe van a megfelelő ideig alkalmazott fény használatának. A Tropica tudományos kísérletei kiderítették, hogy 10-12 óránál tovább nem érdemes világítani, mivel a trópusi vízinövények ennél több ideig nem fognak fotoszintetizálni.

A saját akváriumomban tapasztaltam és számomra megmagyarázhatatlan volt, hogy ha túl sokáig világítottam, akkor látszott a növényeken, hogy szenvednek. Olyan, mintha ébren tartanám őket, de már rég aludni szeretnének.

Nos a válaszra külföldi növényfejek fórumán leltem. Ők alkották meg a 24 WPG szabályt. Nem érdemes watt/literbe átszámolni, mert így sokkal könnyebb megjegyezni. (Persze ha valaki akarja, kínozhatja magát vele )

Tehát a legfontosabb, hogy egy gallon hány liter?

1 US gallon = 3.78541178 liter

(Legyen tehát 1 gallon megközelítőleg 3,8 liter)

Ezek után meg kell állapítani, hogy a világításunk hány watt/gallon

Nálam 200 literes az akvárium, tehát (200/3,8) 53 gallon.

Erre a vízmennyiségre van fölötte 160W világítás. Ebből az következik, hogy a fényem 3 W/gallon (160/53)

Kezd izgalmas lenni.

3 wpg x világítási órák száma = 24

24/3 = 8 óra

Íme az eredmény. Ez azt jelenti, hogy ha 12 órát világítanék, akkor az utolsó 4 órában inkább csak az algákat táplálnám. De úgy is felfoghatjuk, hogy 33%-ot spórolhatok a csövek élettartamán.

Néhány példa még:

2,0 wpg 12 óra
2,2 wpg 11 óra
2,4 wpg 10 óra
2,7 wpg 9 óra
3,0 wpg 8 óra
3,4 wpg 7 óra
4,0 wpg vagy több  6 óra (mély víz, csak úszóknak )

Lássuk, még miért zseniális ez a számolási módszer?

Sokan vannak úgy, hogy a csövek nem azonos ideig üzemelnek. Vagy azért, mert egyfajta napfelkelte – naplemente effektust szeretnének létrehozni, vagy azért, mert több ideig szeretnék csodálni az akvárium szépségét.

Íme az ilyen esetekre egy számolás.

A 4 csövem 4x39W. Ebből 2 cső többet, 2 cső kevesebbet megy.

2 cső teljesítménye: 1,5wpg

4 cső teljesítménye: 3wpg

A fény induláskor 2 órát megy 1,5wpg-al +  6 órát 3wpg-al + levezetésképp 2 órát megint 1,5 wpg-al. Az így kapott összeg ismét 24 wpg. A világított órák száma 10 óra.

Alacsony fénymennyiségnek a növényes akvarisztikában a 2 wpg alatti fényt nevezzük.(átlagos világítási idő 10-12 óra)

Közepes fénymennyiségnek a 2-3 wpg közötti értékeket nevezzük. (átlagos megvilágítási időtartam 8-10 óra)

Erős fénymennyiség  a 3-4 wpg (világítási idő 7-8 óra)

Extra erős fény 4 wpg vagy több (világítási idő 6 óra)

Fontos megjegyezni, hogy bár lényeges az erős fény a növényes akvarisztikában, azonban minél erősebben világítunk, annál komolyabb technikával kell eltüntetnünk az ammóniumot  (NH4+) a vízből. Érdemes tehát a középutat kikísérletezni. A fenti számolási technikával azonban még egy bizonytalansági tényezőt kiküszöbölhetünk.

forrás:http://www.nigro.hu/2010/05/11/lojuk-be-a-fenyt/

Nyomelemek jelentősége - Cink

A cink jelentősége

Írta: Dr. Szita Géza 2005 szeptember 10. (szombat) 23:08

A cink jelentősége

A cink hármas szerepet tölt be az élőlények szervezetének működtetésében:
1. Nagyszámú enzim (biokatalizátor) aktivitása függ jelenlététől.
2. A sejteket borító határhártyák szerkezetét stabilizálja.
3. Számos molekula, elsősorban enzim térbeli alakját biztosítja.
 

Fentiekből is látható, hogy a cink létfontosságú, más szóval esszenciális nyomelem. Megtalálható a növények leveleiben, virágaiban és magvaiban. Az állati szervek közül a szaporodás szervei, a szem recehártyája és a máj tartalmaz sok cinket. A sejtekben működő fontos enzimek közül a szénsavanhidráz, a lúgos foszfatáz, a szénhidrát-anyagcserében nélkülözhetetlen inzulin, valamint a kígyóméreg is tartalmaz cinket.
Az 1800-as évek sebészei a cinkről azt tartották, hogy a műtétek után alkalmazva kifejezett fertőtlenítő és sebgyógyulást fokozó hatása van. Az akkori megfigyelések szerint a cink a sebgyógyulás idejét akár 50 %-kal is képes volt lerövidíteni. Újabban derült ki, hogy a sebek gyógyulásán kívül a szervezet betegségekkel szembeni ellenálló képességéhez is szükséges a cink jelenléte.
A modern kutatások szerint cink szükséges az emberi nukleinsavak (DNS és RNS) és a fehérjék egy részének szintéziséhez. Irodalmi adatok szerint a cinket szedő terhes kismamák újszülöttei között szinte soha nem fordul elő Down-kór, nyúlajak, farkastorok, nyitott gerinc.
Az orvoslásban a cinkvegyületeket fogtömőanyagok komponenseként, kenőcsökben, valamint röntgen-képernyő bevonó anyagaként használják.
A szárazföldi és a talajba gyökeredző vízinövények két vegyértékű formában veszik fel a talajból a cinket.
Szempontunkból igen lényeges, hogy akváriumvizekben a cink a rézhez hasonlóan oldhatatlan szulfid-csapadék formájában megköti az igen mérgező hatású tulajdonságú kénhidrogént.
Cinkfelesleg csak a legritkább esetekben lép föl, ilyenkor más nyomelemek felvehetősége csökken a
növények számára.
A cink hiánya ritkán lép fel, ugyanis az általánosan használt fémtárgyakból rendszerint elegendő mennyiség oldódik. A hiány egyes növényfajoknál különbözhet, leggyakrabban az idősebb levéllemezeken mozaikszerű sárga foltok képében mutatkozik, sokszor törpenövekedést és
rozettásodást idéz elő. A gátolt szénhidrát anyagcsere következtében a növények fagyellenállósága csökken. A gyakorlatban a foszfor (PO4) túladagolása gyengíti a cink felvételét, mert oldhatatlan cink-szulfid formájában kicsapja azt.
A cinkvegyületek fontos tulajdonsága, hogy az akváriumban csökkentik a réz mérgező hatását.

Dr. Szita Géza